Közeledik a magyar történelem legnagyobb traumájának századik évfordulója. A győztes hatalmak Magyarországgal szemben példátlanul súlyosan jártak el, hazánkat megcsonkították, területének kétharmadát saját követelődző szövetségeseik országaihoz csatolták.
Olyan szempontból szeretném vizsgálni a közvetlenül Trianonhoz vezető utat, amelyet viszonylag ritkán alkalmaznak, bár ezt a kérdéskört csócsáljuk száz éve igen gyakran.
A külföldiek azt szokták mondani, hogy már mindenki napirendre tért Trianonon - rajtunk kívül.
Mi meg azt feleljük: Rajtunk kívül nem is raboltak ott ki senkit ilyen példátlanul.
Azt gondolom, a példátlan területvesztésben talán az is ludas, hogy a vesztes államok közül senki sem fegyverezte le magát úgy, mint éppen mi.
Az antant nemcsak a mi hazánkkal akarta ezt művelni. Íme: ezt tervezték Törökországgal:
Ez semmivel sem kegyesebb, mint Trianon. Ki gondolná, hogy Edirnét és Izmirt görög csapatok szállták meg? Az antant jóvoltából ma már csaknem száz éve török város volna mindkettő, ha...
Az antant itt gazda nélkül csinált számadást. A törökök függetlenségi háborút indítottak, és megvédték a hazájukat.
A mi szomszédaink sem voltak meggyőződve a könnyű sikerről. A románok kivártak. Amikor világossá vált, hogy nem kell magyar ellenállástól tartaniuk, hadat üzentek a már régen nem létező központi hatalmaknak, és megindultak Erdély megszállására. Erdélyből még hetek múlva is olyan jelentések jöttek, hogy a románok "a székely csapatoktól nagyon félnek".
A Felvidéken még érdekesebb volt a helyzet. Ott a kormány adta parancsba a katonaságnak, hogy engedjék be a korábban már kikergetett csehszlovák csapatokat.
Tételezzük fel a következőket:
Magyarországon olyan kormány kerül hatalomra 1918 október végén, amelyik nem bízik sem a liberális és pacifista szólamokban, sem Wilson amerikai elnök hírhedt pontjaiban - amelyeket rajtunk kívül amúgy sem vett komolyan senki.
A kormány számot vetett vele, hogy Magyarország valószínűleg nem tudja elkerülni területének megcsonkítását. Nem mindegy azonban, mennyit veszít el és hogyan. A történelemből tudhatjuk: amit az ellenség megszáll, azt magától soha vissza nem adja. Önként semmit sem adunk.
1918 novemberében a kormány tudomásul veszi a padovai fegyverszünetet, egyben deklarálja Magyarország függetlenségét, kinyilvánítja, hogy hazánk már nem tartozik az Osztrák-Magyar Monarchiához. Ezzel egyidejűleg szigorúan megparancsolja a még létező katonai hatságoknak, hogy minden betolakodóval szemben a lehető legerélyesebben védelmezzék meg az ország területi épségét.
Induljunk ki ebből.
Folytatása következik.
