KÉTSZÁZHATVANNYOLCADIK RÉSZ
A szőke nő nagyot sóhajtott.
- Valahogyan mindenképpen el kellett engem juttatni a Rodney fedélzetére, ehhez pedig megfelelő gazdaállatot kellett keresni.
- Bocsásson meg, de még mindig nem értem! – vetette közbe indulatosan Ed Philips.
Morgensohn ádázul mosolygott.
- Hegyezze a fülét, és megérti, ügynökök gyöngye!
Ed Philips arca megrándult.
- Megfelelő tervre volt szükség.
Most Karen volt, aki gúnyosan elmosolyodott.
- Ehhez kellettem én?
- Igen, hölgyem! Ön volt a legalkalmasabb személy. A földi központ elszánta magát az első számú gazdaállatom, azaz Dr. Morgensohn útjának megszervezésére. Igyekeztek minden lehetséges módon zavart kelteni, de hamarosan világossá vált, hogy a világegyetem összes titkosszolgálata élénk érdeklődést tanúsít Morgensohn ügyvéd útja iránt. A gazdaállatom pánikba esett.
- A gazdaállata? Vagyis az igazi Morgensohn?
- Igen, hölgyem, ő. Valósággal hisztériázott, vissza akart lépni. Megduplázták a tiszteletdíját, de ettől csak még jobban aggódott. Ezért a szakértők kiagyaltak egy fortélyosnak tűnő személycserés megoldást, és a gazdaállatom mellé adtak egy tapasztalt csirkefogót.
Karen bólintott.
- Max Boyart.
Morgensohn bólintott.
- Igen. Mr. Max Boyart.
Ed Philips megcsóválta a fejét.
- Hiba volt. Boyar több tucat ügynökséget informált rendszeresen.
- Tudtuk.
- Ha tudták, miért nem választottak valaki mást?
Morgensohn most mintha zavarba jött volna.
- Mr. Boyar színre lépése voltaképpen a földi taktika megváltozását jelezte. Annyira közismert, exponált személyiség volt, hogy tüstént magára vonta az érdeklődést. Ezzel azonban el is terelte a figyelmet valaki másról.
A szőke nő arcán szomorú mosoly jelent meg.
- Valaki másról? Talán rólam?
Morgensohn szélesen elvigyorodott.
- Igen, hölgyem. Önről.
Folytatása következik.
