Alternatív históriák

Minden, ami alternatív töri: főleg elméletek és "mi-lett-volna-ha" észosztások, ahogy a csövön kifér. Mi ott kezdjük, ahol a törikönyvek abbahagyják.

Friss topikok

Statisztika

free counters

Isaszegi csata - újratöltve

2011.03.18. 08:30 L. N. Peters


Mi minden múlhat egy kevés időn? Másfél hónap pedig - nem is olyan csekély idő. 

Talán még arra is elég, hogy a történelem méltóságteljesen hömpölygő folyama más medret keressen magának…

————————————————-
Az idő pénz - ordítja a mai világ. Vajon mit tesz, mit tehet egy szabadságharcban másfél hónapnyi időelőny?

Nem nagy idő, csak másfél hónap.

————————————-
Egy másik világban, egy másik dimenzióban,  egy párhuzamos idősíkban 1849. április hatodika estéjén és az utána következőkben imigyen  zajlottak az események:

——————————

Este fél hatkor Gáspár András ezredes, a magyar VII. hadtest parancsnoka, Ferenc József trónkövetelő egykori lovaglótanára váratlanul rosszul lett, elveszítette az eszméletét. A közeli Aszódra szállították, ahol gondjaikba vették az orvosok.

A VII. hadtest, a magyar fősereg legerősebb alakulata ezzel átmenetileg parancsnok nélkül maradt. Ami nem volt jó ómen, tekintve, hogy délnyugat felől, a Királyerdő irányából ugyancsak testes ágyúdörgés hallatszott délután három óta.

- A csata erősen folyik. - dünnyögte Lo Presti Árpád, az egyik segédtiszt.

A vezérkari főnök, Zámbelli őrnagy sápadtan bólintott. Folyik a csata, ők meg tétlenek. Gáspár ezredes azt mondta, meg kell várni Görgey tábornok parancsát.  Csakhogy: merre lehet most Görgey tábornok, és mit tenne most Gáspár ezredes?

Egy órája elküldött egy huszárjárőrt Kókára a főparancsnokhoz, de nem lett okosabb.

- Vukovics uram mondása szerint Görgey tábornok úr délután háromkor elrobbant a csatatérre! - jelentette a  járőr parancsnoka.

Úgy. Görgey elrobbant a csatatérre…

Akkor most mit tegyen? Zámbelli őrnagy elfogulatlan és értelmes ember volt. Gyorsan határozott.

Fél hétkor a VII. hadtest rangidős hadosztályparancsnoka, a lobogó szakállú Kmety György alezredes vette át a VII. hadtest parancsnokságát.

————————————

Kmety alezredes villámgyorsan tájékozódott, és perceken belül parancsot adott.

- Alezredes úr, - vetette ellen Zámbelli őrnagy. - Gáspár ezredes úr szerint meg kell várni a tábornok parancsát.

- Görgey tábornok úgy gondolja, tudjuk, mit kell tennünk! - torkollta le az újdonsült hadtestparancsnok.

——————————————-

A VII. hadtest Aszódon és Bagon állomásozó hadosztályai megmozdultak, és gyors menetben indultak az ütközet irányába. Éppen a nagy csata legválságosabb időszakában támadták hátba az osztrák fősereget. Amikor Windischgraetz még azt képzelte, hogy megnyerte a csatát…

———————————————

A magyar sereg legtarkább öltözetű lovassága, a stigliceknek gúnyolt Sándor-huszárezred négy százada úgy zuhant a fehér köpönyeges vértesek elgyötört, holtfáradt svadronjaira, mint szontyolodó hóemberre a kora tavaszi vihar.

Alig másfél hónapja, Kápolnánál ezeket a századokat már egyszer móresre tanították a Sándor-huszárok, most azonban még rosszabbul jártak a kakastaréjosok.

A kimerült, szomjas, cserepes szájú cseh legények némelyike már a világoskék csákó láttán igyekezett odébbállni. Ilyen csákója csak egyetlen lovasezrednek van! Was? A Sándor-huszárok? Alexander-husaren? Ach so! O weh!  Nem kérem, azt már nem. Azt még a méltóságos, kegyelmes Generalfeldmarschall úr sem kívánhatja!

A Sándor-huszárezred zöme korábban Bécsben és a császárváros környékén állomásozott, afféle mintaezrednek számított. Emlegették is őket eleget az elmúlt békeidőkben a kiképző őrmesterek, amikor a verejtékező vértesek és dragonyosok minden tagja fájt az örökös nyereghurcolástól.

- A Sándor-huszárok! Azok valakik!

Valamikor - a hajdanvolt napóleoni háborúk idején - Simonyi óbesternek hívták a parancsnokukat. A vén huszárok még emlékeztek rá. Például az a galambősz őrmester, aki a kápolnai fergeteges roham élén vágtatott, és aki most lecsapott arra a tejfelesszájú vérteshadnagyra. A nyomorult egész életében az arcán viseli majd a hatalmas kardvágás nyomát…
Azt nem kérem, a Sándor-huszárokkal talán mégse!

Nem volt hát fényes összeütközés. Csunkó Antal őrnagy huszárjai egyszerűen szétugrasztották a fáradt vérteseket.

- Ich melde gehorsamt… megadom magam!

A három osztrák üteg a lovasság menekülésével védtelen maradt. A lószőrforgós csákót viselő tüzérek elképedve bámultak a rájuk rontó huszárokra…

Öt perc múlva a lövegek Schlick tábornok osztrák III. hadtestére ontották a kartácsot…

———————————————-

Jellasics tábornok úr hadteste visszavonulóban volt. Az előőrsökhöz beosztott osztrák bakák örültek, hogy kikerültek a tűzből.

A főhadnagy szivart keresett a zsebében. A lova nyugtalan volt, megveregette az állat nyakát. Ma nagyon harapnak a nyavalyás lázadók, talán holnap…  A sok eilender Kossuth-Hund!

- Le ne feküdj fiam, az apád teremtésit, hát mit képzelsz!

- Herr oberleutnant…

- Maul zu!  Maul halten, und weiter dienen!

A bakák legyintettek. Mit tudja a főhadnagy úr a nyeregben… Alkonyodik már, talán este hagyja pihenni őket a nyomorult.
Az élen haladó káplár megállt. A bozótban valami mozog!

- Halt! Wer da!

Csatártűz volt a válasz. Mindannyiukat elsöpörte. A főhadnagy úgy bucskázott le a nyeregből, mint egy krumplizsák.

Egy perc múlva szuronyt szegezve érkezett a 10. honvédzászlóalj.

———————————————-

- Halt! Wer da! - kiáltotta az egyik lovas.

A trénoszlop pofaszakállas parancsnoka vaksin bámult a szürkületben elé tornyosuló lovasokra.

- A trén, te hülye!

Ezek a barmok csak a bán hibbant banderiális huszárjai lehetnek. Mi a francot keresnek errefelé? Nyilván újfent megfutamodtak, ahogy mindig. Itt hátul bezzeg biztonságban van az irhájuk.

Ezen töprengett a százados. Nem is fogta fel azonnal, hogy a lovas szablyát szegezett a torkának.

Mire az egész szállítóoszloppal együtt megadta magát, rájött, hogy nem a báni lovasok fogták el, hanem a Miklós-huszárok. Akik a lázadók oldalán harcolnak, hogy a fene enné meg őket…

—————————————————-

Bekerítésben ébredni a kellemetlenségnek egy igen bosszantó neme. Főleg, ha az ember kegyelmes úr is, herceg is, tábornagy is. Főleg, ha éppen pozdorjává verték a seregét. Még inkább, ha a vad éjszakai harcban a katonái egymást lövöldözték le. Ha a csapatai nagy része szétszaladt. Ha egyes parancsnokok elestek, mások meg - horribile dictu! - kapituláltak a lázadók előtt. Ha a lőszertartalék az utolsó hordóig az ellenség kezébe került.

De legfőképpen akkor kellemetlen bekerítésben ébredni, ha az ember - minden kegyelmesúrsága, méltóságossága, hercegsége és tábornagysága ellenére - éppen megadás előtt áll.

Windischgraetz magához intette a segédtisztjét.
- Közölje, kérem, a lázadóvezérekkel, hogy a tábornagy nem óhajt velük érintkezni!

- Tábornagy úr…

Windischgraetz félreértette a pipogya magyarázkodási kísérletet, és a fiatalemberre zúdította keserű dühét:

- Mit képzel, ostoba fráter! Maga ló! Azt képzeli, hogy érintkezni fogok holmi… holmi… holmi Görgeyvel? Skandalum!

- Herr Generalfeldmarschall,  attól tartok, nem rendelkezem náluk akkora befolyással, hogy…

- Nem érdekel! Teljesítse a parancsot! Intézkedjék!

A titkár megmozdult.

- Várjon!

- Tábornagy úr!

- Azt mondják, volt egy brit tábornok, aki letette a fegyvert a lázadók előtt. Valami vademberek előtt odaát, Amerikában. Kérem, tudja meg ennek a tábornoknak a nevét!

- Jawohl!
- Nyavalyás lázadók! Kossuth-kutyák! Megadom magam, de nem állok szóba velük!

———————————————–

Windischgraetz gödöllői fegyverletétele után nem tétlenkedtek a magyar seregek. Görgey Komárom felé indult, Perczel Horvátországba.

———————————————-

A hűvös varsói palotában pokolian melege volt a cárnak.

- Atyai tábornagyom! - nézett Paszkievicsre. - Érvényes szerződésem van 1833-ból. Annak értelmében nekem kellene elfojtanom a  magyarországi lázadást. Csakhogy…

- Csakhogy, felség?

- Ausztria gyenge. Az olasz lázadást sem tudta leverni, Radetzky csapatait Piemont újabb támadása is fenyegetheti. Az olaszoknak Horvátországon keresztül a magyar lázadók is segíthetnek. Magyarországon magunkra lennénk utalva.

- Én is úgy vélem, felség.

- Még nem érkezett felkérés.

- Ezen nem csodálkozom, felség.
- Ausztria gyenge, mi viszont erősek lennénk.

- Vajon ellenállhat-e a gyenge az erősnek, felség?

- Komoly a kérdésed, atyai tábornagyom?

- Csak morfondíroztam, felség.

- Kérlek, morfondírozz tovább.

- Ha le tudnánk verni egyedül a lázadást…

- Igen.

- Esetleg…

- Esetleg?

- Kikötőket szerezhetnénk az Adriai-tengeren.

- Folytasd!

- Csakhogy…

- Csakhogy?

- Honnan vinnénk oda hajókat, felség? Ahhoz vagy Gibraltárnál, vagy a Dardanelláknál kellene áttörnünk.

- És ha ott építenénk?

- Egy lázadó Magyarország, valamint egy esetleg brit ügynökök által fellázított Lengyelország lenne a hátunkban, felség.

- Brit ügynökök?

- Nagy-Britanniát Magyarország talán nem nagyon érdekli, felség, de hogy orosz flottatámaszpont legyen a Földközi-tenger térségében, az már annál inkább.

- Nem tudnánk meggyőzni őket a jó szándékainkról?

- A briteket, felség?

- Ne is folytasd! Mire az Adrián az első vitorlás gerince elkészülne, már ott lennének annak az átkozott szukának, Viktóriának a hadihajói.

- Szerintem partra is szállnának, felség.

- Akkor mit tegyünk, atyai tábornagyom?

- Próbáljuk valamiképpen a magunk javára fordítani a dolgot, felség.

- Folytasd!

- Valahogy rendeződnek a dolgok Magyarországon. Ferenc József vagy király marad, vagy nem.

- Ha a világ rendje felborul…

- Kérem, hallgasson végig, felség!

- Mondd csak!

- Úgy gondolom, a lázadók között is akadnak értelmesen gondolkodó emberek, felség.

- Ez mit jelentsen?

- Magyarország ősrégi királyság. Európa egyik ősi monarchiája. Régibb, mint Ausztria.

- Igen? Folytasd! Kezd érdekes lenni.

- Ha a dolgok lecsillapodnak, kell majd egy király. A végén mindig kell egy király, felség. Cromwell se maradt végig a trónon,  Napóleon se. A végén mindig kell egy király. Ha az a király nem Habsburg, ugyan ki lehetne?

- Úgy gondolod?

- Biztos vagyok benne, felség.
- Magyarországon a Miklós királyi név?

- Nem, felség, de majd az lesz.

- Érdemes ebben az irányban puhatolóznom?

- Úgy gondolom, érdemes, felség.

———————————————

Lord Palmerston saját házában, a Piccadilly 94. alatt fogadta a Konstantinápolyból sebtében hazarendelt Sir Strafford Canninget.

- Kellemetlen az a magyar ügy. Felettébb kellemetlen.

- Magam is úgy vélem, uram. Főleg az orosz beavatkozás lehetősége miatt.
-  A medve mozgolódik?

- Igen, uram. Havasalföldön, Moldvában és Lengyelországban legalább kétszázezer katonát vontak össze.

- Ha legalább százötvenezer főnyi rendezett osztrák hadsereg is részt vehetne az akcióban, áldásomat adnám a beavatkozásra, Canning. Sőt azt mondanám, végezzenek minél gyorsabban.

- Tartok tőle, hogy nem ez a helyzet, uram. Ausztria e pillanatban nem rendelkezik Magyarországon bevethető komoly katonasággal. Radetzky tábornagy serege nem mozdulhat Itáliából, a Bécs védelmét szervező Welden tábornoknak pedig jó oka van a pesszimizmusra.

- Milyen állapotban vannak a csapatai?

- Minden jó érzésű úriember gyűjtést szervezne a felsegélyezésükre, uram.

- Az oroszok pedig?

- Ha vereséget szenvednek, az nagy malőr lenne, uram. Talán még Lengyelország is fellázadna. Ha győznének…

- Meg sem állnának az Adria partjáig!

- Magam is úgy vélem, uram.

- Őfelsége kormánya számára teljességgel elfogadhatatlan egy orosz flottatámaszpont Fiumében, vagy egyebütt az Adria partvidékén. Ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk, Canning.

- Magam is úgy vélem, nem engedhetjük meg, hogy a cár beleártsa magát a magyar ügybe, uram.

- Gyors békét akarunk. Ennek érdekében kellene eljárnia. Bécsi követünk is ilyen instrukciót kapott tőlem, mindenben a segítségére lesz. Itt az ön higgadtságára és tapasztalatára van szükség, Canning.

- Bécsbe menjek, uram?

- Vagy Pestre. Ahol a legtöbbet használhat őfelsége kormányának.

- Bátorkodom megjegyezni, nem mindegy a számunkra, hogy a hamarosan megkötendő béke milyen kondíciókkal jön létre.

- Értem, Canning.

- Milyen instrukciókat ad erre nézve, uram?

- Ragaszkodnunk kell a kontinentális egyensúly elvéhez, Canning. Ennek megfelelően Nagy-Britannia számára két elfogadható megoldás létezik. Első számú változat: Magyarország elismeri alkotmányos uralkodójának Ferenc József császárt.

- Bátorkodom megjegyezni, hogy jelenleg ez csak a tökéletes perszonálunió keretében képzelhető el, uram. Magyarországnak önálló hadügye és külügye lenne.

- Ön pedig gondoskodik róla, hogy sem kereskedelmi, sem egyéb tekintetben ne érje sérelem a brit érdekeket. Hogy Pestre nagykövetet vagy ügyvivőt küldünk, az ön javaslatától teszem függővé.

- Megértettem, uram.

- A második változat: Magyarország független európai státuszt szerez.

- Jelenleg ez is teljesen reális lehetőségnek tűnik, uram.

- Ez esetben őfelsége kormánya azt szeretné, ha a háborúnak minél hamarabb vége lenne, és a magyarok semmiféle felszabadító hadjáratba nem kezdenének olasz vagy lengyel földön.

- Latba vetem befolyásomat ennek érdekében, uram.

- Ha a Magyarország a királyság államformája mellett döntene…

- Bátorkodom megjegyezni, hogy ez számunkra eléggé problematikus lenne, uram.

- Én is úgy vélem, Canning. őfelsége kormánya nem szeretne sem porosz, sem orosz herceget látni a magyar trónon.

- Úgy hát…

- Mondja ki!

- Amennyiben Magyarország független európai státusszá válik, őfelsége kormánya határozottan a köztársasági államformát támogatná?

- Úgy van, Canning. A kontinentális egyensúly teljesen megbomlana, ha az az ország orosz vagy porosz befolyás alá kerülne. Ha ilyen veszély fenyeget, elhárítása érdekében komoly anyagi áldozatoktól sem riadhatunk vissza.

- Megértettem, uram.

- Rendben van,  Canning. Isten óvja Nagy-Britanniát!

—————————————–

Ejnye már no!

Mi mindent jelenthet röpke másfél hónap!