Mi minden múlhat egy kevés időn? Másfél hónap pedig - nem is olyan csekély idő.
Talán még arra is elég, hogy a történelem méltóságteljesen hömpölygő folyama más medret keressen magának…
————————————————-
Az idő pénz - ordítja a mai világ. Vajon mit tesz, mit tehet egy szabadságharcban másfél hónapnyi időelőny?
Nem nagy idő, csak másfél hónap.
————————————-
Egy másik világban, egy másik dimenzióban, egy párhuzamos idősíkban 1849. április hatodika estéjén és az utána következőkben imigyen zajlottak az események:
——————————
Este fél hatkor Gáspár András ezredes, a magyar VII. hadtest parancsnoka, Ferenc József trónkövetelő egykori lovaglótanára váratlanul rosszul lett, elveszítette az eszméletét. A közeli Aszódra szállították, ahol gondjaikba vették az orvosok.
A VII. hadtest, a magyar fősereg legerősebb alakulata ezzel átmenetileg parancsnok nélkül maradt. Ami nem volt jó ómen, tekintve, hogy délnyugat felől, a Királyerdő irányából ugyancsak testes ágyúdörgés hallatszott délután három óta.
- A csata erősen folyik. - dünnyögte Lo Presti Árpád, az egyik segédtiszt.
A vezérkari főnök, Zámbelli őrnagy sápadtan bólintott. Folyik a csata, ők meg tétlenek. Gáspár ezredes azt mondta, meg kell várni Görgey tábornok parancsát. Csakhogy: merre lehet most Görgey tábornok, és mit tenne most Gáspár ezredes?
Egy órája elküldött egy huszárjárőrt Kókára a főparancsnokhoz, de nem lett okosabb.
- Vukovics uram mondása szerint Görgey tábornok úr délután háromkor elrobbant a csatatérre! - jelentette a járőr parancsnoka.
Úgy. Görgey elrobbant a csatatérre…
Akkor most mit tegyen? Zámbelli őrnagy elfogulatlan és értelmes ember volt. Gyorsan határozott.
Fél hétkor a VII. hadtest rangidős hadosztályparancsnoka, a lobogó szakállú Kmety György alezredes vette át a VII. hadtest parancsnokságát.
————————————
Kmety alezredes villámgyorsan tájékozódott, és perceken belül parancsot adott.
- Alezredes úr, - vetette ellen Zámbelli őrnagy. - Gáspár ezredes úr szerint meg kell várni a tábornok parancsát.
- Görgey tábornok úgy gondolja, tudjuk, mit kell tennünk! - torkollta le az újdonsült hadtestparancsnok.
——————————————-
A VII. hadtest Aszódon és Bagon állomásozó hadosztályai megmozdultak, és gyors menetben indultak az ütközet irányába. Éppen a nagy csata legválságosabb időszakában támadták hátba az osztrák fősereget. Amikor Windischgraetz még azt képzelte, hogy megnyerte a csatát…
———————————————
A magyar sereg legtarkább öltözetű lovassága, a stigliceknek gúnyolt Sándor-huszárezred négy százada úgy zuhant a fehér köpönyeges vértesek elgyötört, holtfáradt svadronjaira, mint szontyolodó hóemberre a kora tavaszi vihar.
Alig másfél hónapja, Kápolnánál ezeket a századokat már egyszer móresre tanították a Sándor-huszárok, most azonban még rosszabbul jártak a kakastaréjosok.
A kimerült, szomjas, cserepes szájú cseh legények némelyike már a világoskék csákó láttán igyekezett odébbállni. Ilyen csákója csak egyetlen lovasezrednek van! Was? A Sándor-huszárok? Alexander-husaren? Ach so! O weh! Nem kérem, azt már nem. Azt még a méltóságos, kegyelmes Generalfeldmarschall úr sem kívánhatja!
A Sándor-huszárezred zöme korábban Bécsben és a császárváros környékén állomásozott, afféle mintaezrednek számított. Emlegették is őket eleget az elmúlt békeidőkben a kiképző őrmesterek, amikor a verejtékező vértesek és dragonyosok minden tagja fájt az örökös nyereghurcolástól.
- A Sándor-huszárok! Azok valakik!
Valamikor - a hajdanvolt napóleoni háborúk idején - Simonyi óbesternek hívták a parancsnokukat. A vén huszárok még emlékeztek rá. Például az a galambősz őrmester, aki a kápolnai fergeteges roham élén vágtatott, és aki most lecsapott arra a tejfelesszájú vérteshadnagyra. A nyomorult egész életében az arcán viseli majd a hatalmas kardvágás nyomát…
Azt nem kérem, a Sándor-huszárokkal talán mégse!
Nem volt hát fényes összeütközés. Csunkó Antal őrnagy huszárjai egyszerűen szétugrasztották a fáradt vérteseket.
- Ich melde gehorsamt… megadom magam!
A három osztrák üteg a lovasság menekülésével védtelen maradt. A lószőrforgós csákót viselő tüzérek elképedve bámultak a rájuk rontó huszárokra…
Öt perc múlva a lövegek Schlick tábornok osztrák III. hadtestére ontották a kartácsot…
———————————————-
Jellasics tábornok úr hadteste visszavonulóban volt. Az előőrsökhöz beosztott osztrák bakák örültek, hogy kikerültek a tűzből.
A főhadnagy szivart keresett a zsebében. A lova nyugtalan volt, megveregette az állat nyakát. Ma nagyon harapnak a nyavalyás lázadók, talán holnap… A sok eilender Kossuth-Hund!
- Le ne feküdj fiam, az apád teremtésit, hát mit képzelsz!
- Herr oberleutnant…
- Maul zu! Maul halten, und weiter dienen!
A bakák legyintettek. Mit tudja a főhadnagy úr a nyeregben… Alkonyodik már, talán este hagyja pihenni őket a nyomorult.
Az élen haladó káplár megállt. A bozótban valami mozog!
- Halt! Wer da!
Csatártűz volt a válasz. Mindannyiukat elsöpörte. A főhadnagy úgy bucskázott le a nyeregből, mint egy krumplizsák.
Egy perc múlva szuronyt szegezve érkezett a 10. honvédzászlóalj.
———————————————-
- Halt! Wer da! - kiáltotta az egyik lovas.
A trénoszlop pofaszakállas parancsnoka vaksin bámult a szürkületben elé tornyosuló lovasokra.
- A trén, te hülye!
Ezek a barmok csak a bán hibbant banderiális huszárjai lehetnek. Mi a francot keresnek errefelé? Nyilván újfent megfutamodtak, ahogy mindig. Itt hátul bezzeg biztonságban van az irhájuk.
Ezen töprengett a százados. Nem is fogta fel azonnal, hogy a lovas szablyát szegezett a torkának.
Mire az egész szállítóoszloppal együtt megadta magát, rájött, hogy nem a báni lovasok fogták el, hanem a Miklós-huszárok. Akik a lázadók oldalán harcolnak, hogy a fene enné meg őket…
—————————————————-
Bekerítésben ébredni a kellemetlenségnek egy igen bosszantó neme. Főleg, ha az ember kegyelmes úr is, herceg is, tábornagy is. Főleg, ha éppen pozdorjává verték a seregét. Még inkább, ha a vad éjszakai harcban a katonái egymást lövöldözték le. Ha a csapatai nagy része szétszaladt. Ha egyes parancsnokok elestek, mások meg - horribile dictu! - kapituláltak a lázadók előtt. Ha a lőszertartalék az utolsó hordóig az ellenség kezébe került.
De legfőképpen akkor kellemetlen bekerítésben ébredni, ha az ember - minden kegyelmesúrsága, méltóságossága, hercegsége és tábornagysága ellenére - éppen megadás előtt áll.
Windischgraetz magához intette a segédtisztjét.
- Közölje, kérem, a lázadóvezérekkel, hogy a tábornagy nem óhajt velük érintkezni!
- Tábornagy úr…
Windischgraetz félreértette a pipogya magyarázkodási kísérletet, és a fiatalemberre zúdította keserű dühét:
- Mit képzel, ostoba fráter! Maga ló! Azt képzeli, hogy érintkezni fogok holmi… holmi… holmi Görgeyvel? Skandalum!
- Herr Generalfeldmarschall, attól tartok, nem rendelkezem náluk akkora befolyással, hogy…
- Nem érdekel! Teljesítse a parancsot! Intézkedjék!
A titkár megmozdult.
- Várjon!
- Tábornagy úr!
- Azt mondják, volt egy brit tábornok, aki letette a fegyvert a lázadók előtt. Valami vademberek előtt odaát, Amerikában. Kérem, tudja meg ennek a tábornoknak a nevét!
- Jawohl!
- Nyavalyás lázadók! Kossuth-kutyák! Megadom magam, de nem állok szóba velük!
———————————————–
Windischgraetz gödöllői fegyverletétele után nem tétlenkedtek a magyar seregek. Görgey Komárom felé indult, Perczel Horvátországba.
———————————————-
A hűvös varsói palotában pokolian melege volt a cárnak.
- Atyai tábornagyom! - nézett Paszkievicsre. - Érvényes szerződésem van 1833-ból. Annak értelmében nekem kellene elfojtanom a magyarországi lázadást. Csakhogy…
- Csakhogy, felség?
- Ausztria gyenge. Az olasz lázadást sem tudta leverni, Radetzky csapatait Piemont újabb támadása is fenyegetheti. Az olaszoknak Horvátországon keresztül a magyar lázadók is segíthetnek. Magyarországon magunkra lennénk utalva.
- Én is úgy vélem, felség.
- Még nem érkezett felkérés.
- Ezen nem csodálkozom, felség.
- Ausztria gyenge, mi viszont erősek lennénk.
- Vajon ellenállhat-e a gyenge az erősnek, felség?
- Komoly a kérdésed, atyai tábornagyom?
- Csak morfondíroztam, felség.
- Kérlek, morfondírozz tovább.
- Ha le tudnánk verni egyedül a lázadást…
- Igen.
- Esetleg…
- Esetleg?
- Kikötőket szerezhetnénk az Adriai-tengeren.
- Folytasd!
- Csakhogy…
- Csakhogy?
- Honnan vinnénk oda hajókat, felség? Ahhoz vagy Gibraltárnál, vagy a Dardanelláknál kellene áttörnünk.
- És ha ott építenénk?
- Egy lázadó Magyarország, valamint egy esetleg brit ügynökök által fellázított Lengyelország lenne a hátunkban, felség.
- Brit ügynökök?
- Nagy-Britanniát Magyarország talán nem nagyon érdekli, felség, de hogy orosz flottatámaszpont legyen a Földközi-tenger térségében, az már annál inkább.
- Nem tudnánk meggyőzni őket a jó szándékainkról?
- A briteket, felség?
- Ne is folytasd! Mire az Adrián az első vitorlás gerince elkészülne, már ott lennének annak az átkozott szukának, Viktóriának a hadihajói.
- Szerintem partra is szállnának, felség.
- Akkor mit tegyünk, atyai tábornagyom?
- Próbáljuk valamiképpen a magunk javára fordítani a dolgot, felség.
- Folytasd!
- Valahogy rendeződnek a dolgok Magyarországon. Ferenc József vagy király marad, vagy nem.
- Ha a világ rendje felborul…
- Kérem, hallgasson végig, felség!
- Mondd csak!
- Úgy gondolom, a lázadók között is akadnak értelmesen gondolkodó emberek, felség.
- Ez mit jelentsen?
- Magyarország ősrégi királyság. Európa egyik ősi monarchiája. Régibb, mint Ausztria.
- Igen? Folytasd! Kezd érdekes lenni.
- Ha a dolgok lecsillapodnak, kell majd egy király. A végén mindig kell egy király, felség. Cromwell se maradt végig a trónon, Napóleon se. A végén mindig kell egy király. Ha az a király nem Habsburg, ugyan ki lehetne?
- Úgy gondolod?
- Biztos vagyok benne, felség.
- Magyarországon a Miklós királyi név?
- Nem, felség, de majd az lesz.
- Érdemes ebben az irányban puhatolóznom?
- Úgy gondolom, érdemes, felség.
———————————————
Lord Palmerston saját házában, a Piccadilly 94. alatt fogadta a Konstantinápolyból sebtében hazarendelt Sir Strafford Canninget.
- Kellemetlen az a magyar ügy. Felettébb kellemetlen.
- Magam is úgy vélem, uram. Főleg az orosz beavatkozás lehetősége miatt.
- A medve mozgolódik?
- Igen, uram. Havasalföldön, Moldvában és Lengyelországban legalább kétszázezer katonát vontak össze.
- Ha legalább százötvenezer főnyi rendezett osztrák hadsereg is részt vehetne az akcióban, áldásomat adnám a beavatkozásra, Canning. Sőt azt mondanám, végezzenek minél gyorsabban.
- Tartok tőle, hogy nem ez a helyzet, uram. Ausztria e pillanatban nem rendelkezik Magyarországon bevethető komoly katonasággal. Radetzky tábornagy serege nem mozdulhat Itáliából, a Bécs védelmét szervező Welden tábornoknak pedig jó oka van a pesszimizmusra.
- Milyen állapotban vannak a csapatai?
- Minden jó érzésű úriember gyűjtést szervezne a felsegélyezésükre, uram.
- Az oroszok pedig?
- Ha vereséget szenvednek, az nagy malőr lenne, uram. Talán még Lengyelország is fellázadna. Ha győznének…
- Meg sem állnának az Adria partjáig!
- Magam is úgy vélem, uram.
- Őfelsége kormánya számára teljességgel elfogadhatatlan egy orosz flottatámaszpont Fiumében, vagy egyebütt az Adria partvidékén. Ezt mindenképpen meg kell akadályoznunk, Canning.
- Magam is úgy vélem, nem engedhetjük meg, hogy a cár beleártsa magát a magyar ügybe, uram.
- Gyors békét akarunk. Ennek érdekében kellene eljárnia. Bécsi követünk is ilyen instrukciót kapott tőlem, mindenben a segítségére lesz. Itt az ön higgadtságára és tapasztalatára van szükség, Canning.
- Bécsbe menjek, uram?
- Vagy Pestre. Ahol a legtöbbet használhat őfelsége kormányának.
- Bátorkodom megjegyezni, nem mindegy a számunkra, hogy a hamarosan megkötendő béke milyen kondíciókkal jön létre.
- Értem, Canning.
- Milyen instrukciókat ad erre nézve, uram?
- Ragaszkodnunk kell a kontinentális egyensúly elvéhez, Canning. Ennek megfelelően Nagy-Britannia számára két elfogadható megoldás létezik. Első számú változat: Magyarország elismeri alkotmányos uralkodójának Ferenc József császárt.
- Bátorkodom megjegyezni, hogy jelenleg ez csak a tökéletes perszonálunió keretében képzelhető el, uram. Magyarországnak önálló hadügye és külügye lenne.
- Ön pedig gondoskodik róla, hogy sem kereskedelmi, sem egyéb tekintetben ne érje sérelem a brit érdekeket. Hogy Pestre nagykövetet vagy ügyvivőt küldünk, az ön javaslatától teszem függővé.
- Megértettem, uram.
- A második változat: Magyarország független európai státuszt szerez.
- Jelenleg ez is teljesen reális lehetőségnek tűnik, uram.
- Ez esetben őfelsége kormánya azt szeretné, ha a háborúnak minél hamarabb vége lenne, és a magyarok semmiféle felszabadító hadjáratba nem kezdenének olasz vagy lengyel földön.
- Latba vetem befolyásomat ennek érdekében, uram.
- Ha a Magyarország a királyság államformája mellett döntene…
- Bátorkodom megjegyezni, hogy ez számunkra eléggé problematikus lenne, uram.
- Én is úgy vélem, Canning. őfelsége kormánya nem szeretne sem porosz, sem orosz herceget látni a magyar trónon.
- Úgy hát…
- Mondja ki!
- Amennyiben Magyarország független európai státusszá válik, őfelsége kormánya határozottan a köztársasági államformát támogatná?
- Úgy van, Canning. A kontinentális egyensúly teljesen megbomlana, ha az az ország orosz vagy porosz befolyás alá kerülne. Ha ilyen veszély fenyeget, elhárítása érdekében komoly anyagi áldozatoktól sem riadhatunk vissza.
- Megértettem, uram.
- Rendben van, Canning. Isten óvja Nagy-Britanniát!
—————————————–
Ejnye már no!
Mi mindent jelenthet röpke másfél hónap!
