Száz szónak is egy a vége: kedves ismerősömnek igaza van, amikor úgy véli, én e pillanatban nem alternatív történelmi regényt, hanem alternatív történelmi regényt írok.
Az előző részből már kiderült: nagyon fontosnak tartom ezt a témakört (nehogy véletlenül műfajt mondjak).
Nem az alternatív történelmet, hanem az alternatív történelmet.
Annak idején marxista sémákat kaptunk történelem címén. Csak be kellett helyettesíteni…
Aztán azt tapasztaltuk, hogy itt se stimmel, ott se stimmel.
A séma sehol se stimmel.
——
De mégis lennie kell valamiféle sémának…
Elvégre a történelem determinisztikus.
—-
Annak idején, amikor hallgató voltam, válságát élte a marxista történetszemlélet. Akkoriban bizonyos emberek egyre azt mondogatták: Olvasni kell a klasszikusokat.
Mármint a marxizmus klasszikusait.
Merthogy a hivatalostól merőben eltérő szemléletet is ki lehet olvasni belőlük…
Ebből (is) jött a posztkommunizmus; a marxi nézetek és az üzleti szemlélet elkezdett sajátos zagyva egyveleget alkotni; jött a vállalkozói szocializmus, meg a többi baromság.
Csak a történelem maradt determinisztikusnak.
——–
Elvégre a történelem determinisztikus.
Ezt az anyagelvvel teljesen összeegyeztethetőnek vélték. Az nemigen merült fel, hogy honnan indulhat ki egy célelven alapuló determinizmus, ha nincs Teremtő. Illetve: rövid úton megoldották a problémát. Az anyagnak általános mozgástörvényei vannak, amelyek szükségszerűen vezetnek az élettelenből az életen keresztül a kommunizmusig.
Lényegében a Luther és Kálvin kialakította protestáns történetszemléletet konvertálták anyagelvűre.
Az isteni törvényszerűségek helyét az osztályharc vette át.
Ez ilyen egyszerű.
Az ötvenes években persze olyan magyar történelemszemlélet is született, amely telivér marxista eszközökkel kimutatta, hogy a honfoglalás szükségszerűen vezetett Trianonhoz, és azon túl a szovjet megszálláshoz.
Ez is ilyen egyszerű…
Azért nem. Ez túl nagy gombóc volt. Sztálin és Hruscsov után következett az olvadás, némileg áttételesebb történetszemlélet alakult ki, de a lényeg – a determinizmus – maradt.
A magyar történelem különösen determinisztikus.
Hogy miért?
Mert ha determinisztikus; senki nem kiszolgálója idegen hatalomnak, nem is komprádor – mert amit tesz: szükségszerű.
Ilyen egyszerű.
—–
A regényemben egy nem determinisztikus magyar történelemről lesz szó – de erről majd később.
——-
A képletszerűségek nemcsak a marxista történetírásban léteznek. Sokáig meghatározta az európai őstörténet-kutatást a kiváló őstörténész, Gordon Childe modellje.
Kivételesen jó elméleti alapvetésnek tűnt – napjainkban éppen összeomlik.
A modellek zöme determinisztikus és teleologikus. Nem mind annyira groteszk, mint a marxista. De a többségük egyenesvonalú fejlődéssel és egyetlen történelemmel számol.
Biztos ez?
Biztos, hogy csak egyetlen történelmünk van?
Biztos, hogy mi vagyunk a Földön az első és egyetlen civilizáció?
Nem hiszem.
—–
A kor híres ókortörténésze, Samuel Noah Cramer 1946-ban megjelent művének címe egyben a történettudomány elméleti mottója is lehetett volna.
History begins at Sumer
Valóban?
——
Ezt most már az (elfogulatlanabb) őstörténészek sem hiszik.
Én sem.
FOLYTATÁSA KÖVETKEZIK.
