Harmadik rész
Provence lakossága keményen megszenvedte a magyarok jövetelét. Károly hűbéresei közül csak néhányan kíséreltek meg ellenállást, a zömük sietett hódolatáról biztosítani Együgyű Károlyt és szövetségeseit, a magyarokat.
A Bosonida dinasztiába tartozó III. Lajos, Provence királya ekkor még nem visel „Vak” melléknevet. Azt majd csak négy év múlva kapja, amikor Berengár király Veronában meglepi, és megvakíttatja. (Képünkön Vak Lajos király pénze látható.)
Lajos király kissé megszeppent a magyarok tömegétől, igyekezett lenyelni a békát, és barátságosan viselkedett. Hűbéresei köré gyűltek, mint csirkék a kotlós köré. Egyébre sem tudtak gondolni, mint arra, hogyan szabadulhatnának meg a magyaroktól minél hamarabb.
Lajos királynak sok baja volt a portyázó szaracénokkal, és úgy gondolta, a két veszedelmes ellenség közül igazán felhasználhatja egyiket a másik ellen. A következő szaracén csapat feltűnésekor azonnal a magyarok segítségét kérte.
A szaracénok évek óta zaklatták a tartományt, és eddig sohasem találtak érdemleges ellenállásra. A szembeszegülő helyi előkelők csapatait általában gyorsan szétverték, és nekivadulva rabolták, fosztogatták a gazdag vidéket. A magyarok támadása meglepte őket.
Bár a szaracénok maguk is kitűnő íjászok voltak, de – arabok lévén – főleg a lándzsával vívott közelharcban jeleskedtek.
A zsákmánnyal megrakott, hazafelé tartó szaracénokat teljesen szétzilálta a magyarok váratlan támadása. Alig tanúsítottak ellenállást, a zömük elmenekült. A magyarok azonban két teljes napon át üldözték őket, sokat lemészároltak közülük, és bőven ejtettek foglyokat is.
A kiszabadított keresztény rabokat – Árpád parancsára még a szép fiatal lányokat is – a magyarok szabadon bocsátották, a prédát ellenben megtartották maguknak.
A szaracén foglyokat alaposan kikérdezték országuk viszonyairól.
Folytatása következik.
