Alternatív históriák

Minden, ami alternatív töri: főleg elméletek és "mi-lett-volna-ha" észosztások, ahogy a csövön kifér. Mi ott kezdjük, ahol a törikönyvek abbahagyják.

Friss topikok

Statisztika

free counters

Hitler Japán ellen

2011.05.01. 20:45 szs.

(Újabb eszmefuttatás bz249 tollából)

 

Ha van túlalternatívkodott történelmi korszak, akkor az a második világháború, millió és egy különböző elmélet látott napvilágot, hogyha ez így, akkor… ezeknek a legnagyobb része persze meglehetősen lezserül kezel bizonyos gazdasági és katonai összefüggéseket. Két sarokpontot ugyanis nem nagyon érdemes bolygatni, mégpedig, hogy Amerika minimum egy döntetlenre jó egyszerűen az ipari túlsúlyánál és néhányezer kilométer óceánnál fogva. Másrészről, hogy Németország és szövetségesei játsszák el a gonoszok szerepét (merthogy Németország jelentette az angolszász országokra nézve a legnagyobb fenyegetést). A többi azonban nem volt előre eldöntve, ha mondjuk egy patkószö közepes rangú német minisztériumi tisztviselő szokatlan határozottságot tanúsít…

 

 

1938. április

 

Manfred von Mevenkamp megtörölte a szemüvegét, ugyan a száraz tavasz a szokásosnál is porosabbá tette a berlini levegőt, azonban a rituálé sokkal inkább egy másik szertartás helyettesítőjeként funkcionált.

- Ez őrület! Nem találok szavakat.

A hivatalnok beszélgetőpartnerének nem volt szüksége a pótcselekvést kiváltó pótcselekvésre, cigarettát és gyufát húzott elő a zsebéből.

- Márpedig ez a helyzet.

A hirtelenszőke Greiwe százados az élesre vasalt egyenruhájával úgy festett, mintha egyenesen egy SS toborzóplakátról lépett volna le. Már persze, ha eltekintünk attól az aprócska problémától, amit a százhetvennégy centiméterben tetőző magassága jelentett szőke haj és kék szemek, ide vagy oda.

- Egy évtized munkája fekszik a kínai misszióban! És most bezárnák?

- A tábornok szerint növekszik a nyomás, a japánok…

- A japánok – csattant fel Mevenkamp – nevetséges egy hetvenmilliós ország a négyszázmilliós Kína ellen. Ez a háború csak egyféleképpen érhet véget, kínai győzelemmel. Egyszerűen nincs annyi ember Japánban, hogy Kínának akár egy csak egy töredékét is megtarthassák.

- Szakasztott így érvelt a tábornok is, azonban nagyobb erők dolgoznak a háttérben.

- Nagyobb erők, nagyobb erők. Megmondom én mi van. Egy csomó párttag a minisztériumban az. Azt hiszik, hogy attól, hogy barna ingben parádéztak 33-ban, hirtelen megvilágosodtak és tökéletesen értik a diplomácia művészetének minden apró fogását.

Von Mevenkamp régi bútordarab volt, eredetileg nem is külügyi, hanem gyarmatügyi tisztviselőként kezdte a pályafutását, amikor még létezett olyan, hogy német gyarmatbirodalom. Öt évet töltött el Csingtaoban, míg 1914. májusában át nem helyezték. Sokat mondjuk nem nyert vele, egy igen véres, ám alig két hónapos csata helyett egy másfél éves trópusi kalandot a festői Kamerunban, majd az internálótábort Spanyol-Guineában. Meg egy másodosztályú vaskeresztet. Olyat viszont a japánok ellen is lehetett szerezni.

- Az Anschlusst végülis csak elérték – vetette közbe Greiwe.

- Ezek? Önállóan a cipőjüket nem tudnák befűzni! Hitler, ő egy zseni. Ő tényleg érti, hogy miként működik a világ, és biztos vagyok benne, hogy eszébe nem jutna egy ilyen hülye ötlet, minthogy a japánokkal szövetkezünk a kínaiak ellen. Mintha Csingtao meg sem történt volna.

- Akkor előfordulhat, hogy a józan ész győzedelmeskedik a minisztériumban?

- Nem kertelek, Hendrik. A külügyben felszaporodtak a nácik, és mindegyiknek akkora az arca, mintha személyesen ő hozta volna össze az Anschlusst. Ugyanakkor azért maradt még pár szövetségesem. Nem is jelentéktelen emberek, akár a Führerig is elérnek a szálak, amelyeket megmozgathatok. Márpedig, a Führer ellen a minisztériumi niemandok semmit sem tehetnek.

 

Az, hogy Németország végül Japán mellett tette le a voksát semmi esetre sem volt váratlan, de azért szükségszerű sem. Az Antikomintern Paktum ugyan megágyazott egy későbbi szövetségnek, azonban a mérleg másik serpenyőjében ott volt az évtizedes múltra visszatekintő német-kínai katonai együttműködés (amely egyrészről katonai tanácsadókat, másrészről fegyverszállításokat jelentett). Ezt a katonai missziót még a japán-kínai háború 1937-es kitörésekor sem számolták fel, csupán 1938. májusában (vagyis jóval Nanking eleste után).

A kínaiak ellen aratott japán győzelmek egy terjeszkedő dinamikus hatalom képét mutatták, azonban már ezekben az első összecsapásokban is kiderülhetett az alaposabb szemlélőnek, hogy a japán hadsereg nem nyerhet meg egy totális háborút Kína ellen (a japán főparancsnokság ezzel nagyon is tisztában volt, és eredendően korlátozott háborúban gondolkodott, amelynek során bizonyos értékesnek tartott területeket kiszakít Kínából, majd az erő pozíciójából békét köt). Az 1938-39-es év későbbi eseményei pedig azt is megmutatták, hogy Japán messze nem az ideális szövetséges a Szovjetunió elleni háborúhoz (amelyet a japán hadvezetés a tapasztalatokból okulva nem is forszírozott).

Másrészről az ázsiai szövetség harmadrendű ügynek számított Németországon belül, amelynek minimális figyelmet szenteltek, akár a háború előtt, akár a háború alatt. A terveket nem egyeztették, hangolták össze (igaz a földrajzi távolságok miatt ennek olyan sok értelme nem is lett volna), a tudományos eredményeket csak ímmel-ámmal cserélték ki (az is leginkább egyirányú transzfer formáját öltötte)… vagyis a német-japán közeledés helyett, nyugodtan eljátszhatunk egy német-kínai összefogással, az semmin nem változtat. Tényleg nem?

 

Mondjuk a világháború így alakul:

 

1938 május, A Kínai Német Katonai Missziót a japán követ ismételt kérésére sem hívják haza, von Falkenhausen tábornok továbbra is Csang Kaj Sek egyik tanácsadója és bizalmasa

 

1938 ősz, A német kormány várakozó állásponton marad a japán-kínai háború kapcsán, azonban folytatja a fegyverszállításokat a nacionalista csapatoknak. Szeptemberre már 24 hadosztályt szerveznek át (és látnak el részben német fegyverzettel) a német haditanácsadók.

A japánok több véres csatában legyőzik a kínaiakat és ellenőrzésük alá vonják a tengerparti nagyvárosokat, a nacionalista kormány azonban elzárkózik a béketárgyalásoktól (illetve a status quo visszaállítását teszi a béke feltételévé)… a németek által kiképzett 9. és 11. hadosztály a Wuhan mellett egy kisebb ütközetben győzelmet arat, azonban a többi frontszakaszon bekövetkezett vereség miatt vissza kell vonulniuk.

 

1938 tél-1939 ősz, Határincidensek japán és szovjet csapatok között, a japánok komoly veszteséget szenvednek (a valós történelemben két komoly összecsapás volt, mindkettő jelentős szovjet sikerrel zárult). Az eset meggyőzi a német hadvezetést és kormányzatot, hogy Japán nem a megfelelő szövetséges a Szovjetunió elleni háborúhoz.

 

1939 március, A spanyol polgárháború végével az OKW figyelme Kína felé fordul, a japán-kínai háborúban jó lehetőséget látnak a csapatok éles körülmények közötti tesztelésére. A tavasz folyamán a Kínai Német Katonai Missziót dandár erejűre bővítik és bizonyos csapatoknak (légierő, tüzérség) engedélyezik a harctevékenységet is

 

1939 május A brit külügyminisztérium titkos csatornákon keresztül felveszi a kapcsolatot a japánokkal, a katonai és gazdasági együttműködés felújítását javasolva

 

1939 ősz, Beindul az európai háború, az időpontok változhatnak a furcsa háború sem szükségszerű (bár kétségkívül lehetséges és nem is valószínűtlen) azonban sem a lengyelekben sem a franciákban nincs meg a kraft (utóbbiak mindhárom frontszakaszon egymástól függetlenül kikaptak a Wehrmachttól, vagyis így vagy úgy, de a viszonylag gyors német győzelem valószínű)

 

1940 tavasz Az OKW egyes körei visszahívnák a Kínában állomásozó kiképződandárt, azonban a bonyolult helyzetre való tekintettel a dandár maradása mellett döntenek, a britellenes indiai felkelést kirobbantani igyekvő Bose Csungkingben kapcsolatba lép a német tisztekkel

 

1940 augusztus, Japán csapatok szállnak partra Francia Indokínában és minimális ellenállás mellett birtokukba veszik a területet. Az akció, az India „náci bekerítésétől” félő britek hallgatólagos beleegyezésével zajlik

 

1941 május Nagy-Britannia hivatalosan is elismeri Mandzsukou-t, a briteket hamarosan követik a domíniumok valamint a belga és holland emigráns kormány

 

1941 július Winston Churchill a Prince of Wales csatahajó fedélzetén Szingapúrba utazik, hogy találkozzon Hideki Todzsó japán miniszterelnökkel. A japán és az angol miniszterelnök aláírják az ún. Pacifikus Chartát (namost Sztálin Józsi bácsival is leültek tárgyalni… meghát ugye Churchill mondott valamit arról az esetről, ha Hitler megtámadja a Poklot, ezalapján Todzsóból is lehet élenjáró antifasiszta)

 

1941 augusztus A Japán Császárság hadat üzen a Német Birodalomnak

 

 


Milyen lesz a világ 1950-re, ha erről az alapról indulunk?

 

süti beállítások módosítása